A Colibri Studios elkötelezett híve az audiovizuális tartalmaknak, ezáltal hatalmas rajongója a filmművészetnek és a mozi kultúrájának. Az elmúlt évben is rengeteg jó filmet láttunk, most ezeket vesszük górcső alá, értékeljük 2019 filmes termését, szigorúan szubjektív szemmel.

Kezdjünk hazai pályán. Amennyire erős volt az elmúlt 5-6 év magyar filmtermése (Saul fia, Kincsem, A Viszkis, Liza a rókatündér, A martfűi rém, Brazilok, VAN stb.), olyan gyengére sikerült 2019, ami Andy Vajna halálával és a Filmalapban történő személyi változásokkal sajnos hasonlóan halovány éveket vetít előre. Eleve mennyiségileg is kevés magyar film érkezett a mozikba, de minőségben sem volt erős ez az év. Egy igazán kiemelkedő alkotás sem érkezett, egyedül a Drakulics elvtárs volt, ami a nézőket is bevonzotta a moziba és szerintünk is nagyon jól sikerült. A kádári szocializmus Alkonyat filmjének tekinthető alkotás sztorija a sok vér ellenére is meglehetősen vérszegény, azonban szerencsére nem veszi komolyan magát, így pedig abszolút szórakoztató tud lenni. A rendszerváltás előtti élettel kapcsolatos nosztalgia poénok nagyon ülnek, Nagy Ervinnek jól állt a kissé balfék karakter, Walters Lili más arcát tudta megmutatni, mint korábban és bizonyította, hogy jó választás volt, Thuróczy Szabolcs pedig mint mindig, most is zseniális volt. Több ilyen szórakoztató és széles közönségnek is izgalmas magyar filmet szeretnénk a következő években.

Ami Hollywood-ot illeti (bár leginkább a Netflix filmes tartalomgyártását emelném ki), szerencsére több szerzői, de legalábbis eredeti, egyedi film érkezett, talán elérkezett a fordulópont, hogy kevesebb képregény/szuperhős, remake, reboot, folytatás és könyv adaptáció kerüljön a mozikba. A Marvel univerzum lezárása és néhány remake, folytatás buktája után, reméljük bevállalósabbak lesznek a stúdiók. Ajánljuk figyelmükbe 1999 filmes felhozatalát, ami talán minden idők legerősebb éve volt a mozikban, 20 év után arra a szintre, azokhoz ambíciókhoz kéne visszatérni.

Év elején érkezett hozzánk az Alelnök Christian Bale fantasztikus alakításával. Adam McKay A nagy dobás után ismét egy zseniálisan okos és szórakoztató filmet hozott össze, parádés szereposztással. Izgatottan várjuk a rendező következő filmjét.

A 90-es évek volt az akciófilmek aranykora, az elmúlt 20 évben igazából nagyot a Mission: Impossible filmek szóltak, amik irányadóak is voltak akciófilmek szempontjából, viszont néhány éve egy új színt hozott ide a John Wick, ami low budget projekt ellenére nagyon nagyot ment a mozipénztáraknál, érkezett is a folytatás, majd tavaly májusban a harmadik rész a John Wick 3: Parabellum. Egyszerűen imádtuk ezt a filmet, annyira szórakoztató volt számunkra, a maga faék egyszerűségű sztorijával, a tökéletesen megkomponált verekedéseivel, akciójeleneteivel, valamint fanyar humorával.

Maradva az akciófilmeknél, év végére érkezett meg a Netflixre Michael Bay új filmje a Six Underground, amit franchise-nak szánnak és az első rész után azonnal néznénk is a következőt. A történet itt sem bonyolult, viszont valami elképesztő látványt (kedvencünk a Firenzei dóm kupolájáról lecsúszó „Skywalker”) és akció orgiát kapunk, jó látni, hogy valós díszletek között, valós tárgyak törnek és például a Marvel filmekkel ellentétben nem CGI a film 90%-a. A stílus, a látvány és a lendület hibátlan, a szereposztás is a helyén, ahogy a poénok is, tehát minden, ami egy akciófilmtől elvárható.

Nem vagyunk nagy horrorfilm fan-ok, de az AZ első részét imádtuk, elsősorban azért, mert egy nagyszerű felnövés történet volt, imádnivaló gyerekszínészekkel, akik zseniálisan játszottak. Habár az AZ: Második fejezet nem volt olyan jó, mint az első rész, azért rendben volt, ami köszönhető a minőségi szereplőgárdának és poénoknak, a horror részét pedig felejtsük el.

Könnyen fogyasztható, mainstream filmek közül szerettük még Az aszfalt királyait, ahol ismét Christian Bale nyújtott emberfeletti színészi teljesítményt, kb 30 kilóval könnyebben, mint az Alelnök-ben. Nagy hiba, hogy nem ő kapta az Oscart februárban, hanem Rami Malek a bűnrossz Bohém Rapszódiáért. Igaz az alakítása nagyon jó volt, de azért mégsem az a szint (még) mint Christian Bale.

A kritikusok szerették és néhány Oscar jelölést is begyűjthet a nálunk már 2020-ban bemutatott Tőrbe ejtve, ami a hangulatos trailer után kissé csalódást okozott, minden szempontból (hangulat, sztori, színészi játék) többet vártunk tőle. Azonban, ha ilyen lenne egy átlag film az éves mozi kínálatban, akkor nagyon elégedettek lennénk összességében.

Két film volt, ami mindenképpen kiemelkedett a 2019-es felhozatalból és emiatt nagyon vártuk mindkettőt. Minden idők legnagyobb rendezői közül kettő is új filmmel jelentkezett, azonban csak az egyik ugrotta meg teljes egészében a lécet és hozott katarzist, ez a másiknál elmaradt, helyét átadva némi hiányérzetnek.

Quentin Tarantino 9. filmje, a Volt egyszer egy…Hollywood az év egyik legjobban várt filmje volt, Cannes-ban 15 perces standing ovation volt a vetítés után és a kritikusok is imádták, el is hozott a héten 3 Golden Globe-ot. Nekünk azonban némileg keveset adott, olyan mesterművet vártunk, mint a Ponyvaregény, ehelyett azonban egy jól összerakott és 1969 hangulatát nagyon jól megidéző, azonban lassú cselekmény vezetésű, valamint Tarantino stílusjegyeit (főleg a remek párbeszédeket) mellőző nagyon jó és korrekt, de nem kiemelkedő filmet kaptunk. Lehet az elvárások voltak nagyon magasan, de nálunk a 2019-es TOP 5-ben nincs benne.

Ott van viszont Martin Scorsese 3,5 órás maffia eposza Az ír, ami egy elképesztően jó film, abszolút méltó arra, hogy már most klasszikusként tekintsünk rá. Nem vontatott, nem unalmas, egyszerűen csak egy TÖKÉLETES film minden idők talán legjobb rendezőjétől, amit a maffia filmek legendás színészeinek (Robert De Niro, Al Pacino, Joe Pesci) óriási alakítása tesz műremekké. Nehéz lenne röviden írni erről a filmről, mert annyira jó, hogy órákig lehetne sorolni az erényeit, de az biztos, hogy egy klasszikus már most (még akkor is ha például a Golden Globe-on nem díjazták), és óriási pacsi a Netflix-nek, hogy a nagy, tradicionális stúdiókkal ellentétben látott elképzelést a projektben és támogatta, hogy ez a film megszülethessen.

Nagy várakozások előzték meg a Joaquin Phoenix főszereplésével készült Joker filmet is, amitől nem tudtuk, hogy mit várjunk. Benne volt a pakliban, hogy nagyon jó lesz és ennek az ellenkezője is, szerencsére az előbbi történt, ugyanis fantasztikus filmet kaptunk. Akárcsak Az ír, ez a film is hibátlan, a sztori, a rendezés, a hangulat, az operatőri munka, az elképesztően jó filmzene és az abszolút elit teljesítmény, Joaquin Phoenix játéka teszi ezt a filmet az egyik legjobbá 2019-ből. Semmi sallang, nulla akció, ugyanis ez egy karakterdráma.

Igen egy dráma, ami szokatlan egy képregény filmtől, de nagyon jól áll neki a mélység, hiszen Joker (és Arthur Fleck) karaktere az egyik legérdekesebb, legizgalmasabb a képregény történelemben. Ha már képregény filmek érkeznek a moziba, akkor ilyenek legyenek, reméljük a DC új Batman projektje is hasonló lesz.

Végére hagytam a személyes kedvencünket, Bong Joon-Ho dél-koreai rendező Élősködők című filmjét, ami Az ír mellett szerintünk az év legjobb filmje volt. Ne féljetek attól, hogy dél-koreai film, mert hihetetlenül igényesen van megcsinálva, a történet fantasztikusan egyedi, csodálatos képekkel és beállításokkal, valamint színészi játékkal, plusz baromi erős hangulattal. Nagyon jó ez az irány (erre céloztam a bejegyzés elején, amikor a 99-es filmtermésre utaltam), sok-sok ilyen filmet szeretnénk a mozikba.

Átcsúszott 2020-ra két Netflix film, amiket még nem láttunk, a Házassági történet és A két pápa. Mindkettőről nagyon jókat hallottunk, így ezeket mindenképpen pótoljuk.

Reméljük tetszett ez a véleménycikk és esetleg kedvet is hoztunk néhány filmhez.

Hamarosan jelentkezünk egy újabbal, amibe összeszedjük, hogy idén melyik filmeket várjuk a legjobban.